Háború
Charistól 2006.07.04. 23:55
Nem maradt szívünkben semmi más,
túl magas volt az öldöklés ára.
Háború
Számszeríjjal harcoló gyöngykoszorúk. Rémült patadobogás hasítja a szelet. Háborgó lelkek vívnak vad háborút. A katonák reggel vérrel mosnak kezet.
Árván visítanak megkínzott gyermekek alkonyatkor gyönyörködvén a tájban. Mindenütt vértócsák és hullahegyek. Rozsdás halálkulcs csikordul a zárban.
A pusztulás börtönébe lettünk bezárva. Szabadulni innen már sosem fogunk. Anyátlan-apátlan marad örökre az árva, önmagunk felett üljük halotti torunk.
Ha mégis kialudna végre a pusztulás, kimerülten eszmélnénk a mára. Nem maradt szívünkben semmi más, túl magas volt az öldöklés ára.
................................................
Száll feléd most egy fehér galamb vitorlaként szántva a kék eget. Konduljon meg rögtön a békeharang Víz mossa tisztára a véres kezet! /2001/
|