[Friss hozzászólások] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
Szia Doki,
elhoztam Neked az egyik kedvenc versemet. Nem másért, minthogy szép estét kívánjak.
puszi Charis
A félelmetes angyal
A félelmetes angyal ma láthatatlan és hallgat bennem, nem sikolt. De nesz hallatszik, felfigyelsz, csak annyi, mintha szöcske pattan, szétnézel s nem tudod ki volt. Ő az. Csak újra óvatos ma. Készül. Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül. Ha vélem vagy lapul, de bátor mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek aljából és sikongva vádol. Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg s csak néha alszik. Bennem él, de rajtam kívül is. Mikor fehér a holdas éj, suhogó saruban fut a réten s anyám sírjában is motoz. Érdemes volt-e? - kérdi tőle folyton s felveri. Suttog neki, lázítva fojtón: megszülted és belehaltál! Rámnéz néha s előre letépi a naptár sorjukra váró lapjait. Már tőle függ örökre meddig s hova. Szava mint vízbe kő, hullott szivembe tegnap éjszaka gyűrűzve, lengve és pörögve. Nyugodni készülődtem éppen, te már aludtál. Meztelen álltam, mikor megjött az éjben s vitázni kezdett halkan itt velem. Valami furcsa illat szállt s hideg lehellet ért fülön. "Vetkezz tovább! - így bíztatott, - ne védjen bőr sem, nyers hús vagy úgyis és pucér ideg. Nyúzd meg magad, hiszen bolond, ki bőrével, mint börtönével henceg. Csak látszat rajtad az, no itt a kés, nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!"
S az asztalon felébredt s villogott a kés.
/Radnóti Miklós/ |
|
Szia nagyon nagyon tetszik az oldalad! Mit szólnál egy banner és linkcseréhez? Ha benne vagy kérlek a linkeknél csak simán azt írd ki: Birodalmam
Köszi!
Angie
COOL AZ OLDAL!
//birodalmam.gportal.hu
|
Kedves Doki,
itt is szép délutánt kívánok Neked szeretettel!
puszillak Charis
Jó Csönd-Herceg előtt
Holdfény alatt járom az erdõt. Vacog a fogam s fütyörészek. Hátam mögött jön tíz-öles Jó Csönd-herceg És jaj nekem, ha visszanézek.
Óh, jaj nekem, ha elnémulnék, Vagy fölbámulnék, föl a Holdra: Egy jajgatás, egy roppanás. Jó Csönd-herceg Nagyot lépne és eltiporna.
/Ady Endre/
|
Szia Doki ! Ezt találtam, gondoltam, talán örülsz neki. Jó pihenést kívánok - csupi - :)
|
Szia Drága,
inkább ide üzenek, ha nem baj /bocs, de a másikat egyszerűen nem bírja a szemem, nem csak nem tetszik/. Még jó, hogy két oldalad van:).
Szép estét, éjszakát és álmokat kívánok Neked! Aludj majd jól! Gondolok Rád szeretettel.
puszillak Charis
|
Szia Dokim, itt is szép estét kívánok Neked, remélem jó vagy. Szeretettel ölellek és sok-sok puszit küldök. Charis
|
Jó éjt.) Nagyon szépen alakul ez az oldalad is. Igazán misztikus a hangulata. Varázsvilág:)
Szeretettel: LadyMoon |
,,Az élők az élet minden napján búcsúznak. Szerelemmel, barátsággal, annak megerősítésével, hogy az emlékek megmaradnak, ha a test elenyészik is."
Csabesz
|
Üdv! Ezt a bannered is kiraktuk! :) Ez az oldalad is jó!
|
Szia Dokim!
Most se idézetet, se verset nem hoztam, csak szeretetemet és egy ölelélést.
sok puszi Charis
|
Drága Dokim,
szép estét és nagyon jó, pihentető éjszakát kívánok Neked!
puszillak Charis
Üzenet az üvegvárból
Körülöttem hűvös, kék üvegfalat kemény lapokból vont a végzetem, magamba zárni minden élesen kiszállni-készült, izzó nyílhegyet, mit képzelet kovácsolt, vágy lövelt, való világba ütni ércfejét.
Anyagtalan lehetsz csupán enyém, a zárt üvegfal gátlón visszatart - mint víztartó az úszkáló halat, - hogy hozzád érjek és te testtel érj, - maradsz te nekem puszta forma, fény, a képzeletnek engedő anyag.
E lágy elemből gyúrom győztesen veled-csatázó, karcsú szobrodat, ki átkarol, ha itt az alkonyat, velem dalol, ha vérem énekel az álom oldó, híg esőiben, s velem virrad meg minden hajnalon,
hogy nappalomnak számos gondja közt kinyíló számos, rejtett résen át belémeressze súlyos áramát, s a pattanásig töltve véremet ölelni űzzön, míg a dúlt ideg szederjes szájjal egyre ordítoz.
De bűvös váram tűzálló üveg! falát hiába vívja vérsugár, olvasztja száz szikrás idegfonál, nem olvad, pattan szét, - de szívtelen, szűkös terébe azt, mit szív terem: bezárja sűrű, fojtó lázaim.
Hogy küszködöm, hogy zúznám szét magam! hogy játszanám ki rendelt végzetem! hogy lennék egyszer én is meztelen! csak érezhetném pőre bőrömön mint borzad át (a) végső, nyilt öröm, - de mégis, így is mondom: jól van ez.
- Mert néha látlak, késő délután, amint a tóra mész, te szép modell, s ilyenkor álom-másod nesztelen utadba áll: mint kíntól kergetett, egymáshoz űzött, megtévedt kezek imádkoztok veszendő lelkemért.
/Pilinszky János/
|
Drága Dokim,
üdvözölni jöttelek újra szeretettel, öleléssel.
csókollak Charis
Harangvirág
Harangvirág, harangozz, hallgatom. Szeretnék boldog lenni egyszer. Boldog lenni, nagyon, nagyon. És nem leszek, ha nem igyekszel.
Most süt a nap, kék csoda vagy, Harangvirág, illat s zene a kelyhed, Ha van, őrjítő titkodat Most fúdd rám, reszkesd el, most énekeljed.
Jaj neked, ha most legurul a nap, És kék szépséged áhítata lusta, Meg nem rezzenti holt szirmaidat Többé az Isten semmi angelussa.
Fagyott virág, majd állasz a tetőn Az özvegy erdő barna bánatában A hideg felhők alatt reszketőn, Sírnál, de hangod nem talál utánam.
|
Drága Dokim,
örülök, hogy hazaértél, hogy egyben vagy:). Küldök egy hatalmas ölelést és minden szeretetem.
csókollak Charis
|
Szia Doki!
A kép a Nightwish Highest Hope borítójáról való, talán egy kis örömöt szerez a nem túl vidám napok után...
puszillak Charis |
Drága Dokim,
ma sokat sétáltattam már ezt a néhány cápát, Neked is elhoztam, hisz olyan gyönyörűek /szerintem:)/. Remélem jól vagy és minden oké.
millió puszi Charis
|
van pár ujitás, nézzétek meg ok?
további szép napot! |
Szia Andoki
Jobbulást kivánok ha még beteg vagy!
Szépen fejlődik az oldalad!
Csabesz & a Fantasy Inc. |
Szya Dady!
Én Nagyon-Nagyon Szeretlek!
És remélem nem haragszol!
Puszy
Amira
|
Drága Dokim,
hoztam Neked én is egy verset. Lásd meg ebben is a szépet, hiszen mindenben van. Szeretetem tiéd, varázsoljon Neked szép estét!
ölellek Charis
Találkozás...
Még néha megjelensz az ingoványos szürkületben. Arcod sárgán világító holdudvarában elhalnak a fényérzékeny növények. Nem látható drótakadály borzolja tüskéit közöttünk. Az asztalon lassan elvérzik a vörösboros pohár, és jeladás reccsen a bútorokban.
Elindulok, az eső tengerzöld hullámai arcomba csapnak, a léten túli navigációt próbálgatom, ügyetlen tengerész, akit mindig tévútra visz valami gúnyos szélroham, és küzd ereje fogytáig a rosszindulatú áramlatokkal. Vagy mint aki koromsötét szobában ébred, s találomra botorkál valamerre, székekbe ütközik, és tapogatózó keze az asztalon az apró tárgyak rendjét megzavarja, s az ajtót keresi, mit régen befalaztak... /Kálnoky László/
|
[Friss hozzászólások] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|