Kih�lt vil�g

E vil�g nem az �n vil�gom,

csup�n a testem k�nyszere,

hogy egyre beljebb, mint a f�reg

furakodom beleibe.

�gy t�pl�lkozom a hal�llal,

�s �gy lakik j�l � velem;

az �letem r�g nem eny�m m�r,

vadh�sk�nt n� a szivemen.

Minden teremtett elevenb�l

kij�zanodva a szem�t

�gy �tk�zik ki, leplezetlen

f�ladva hi� sz�gyen�t.

A mind�r�kre ismeretlen

v�g�l is �gy lesz otthonos.

Mint hervad�s az �szi lombot,

a pusztul�s bebalzsamoz.

Kih�lt vil�g ez, senki f�ldje!

S mint tetej�be hajitott

�cskavasak, holtan merednek

rem�nyeink, a csillagok.