Az okoskod�k �gy tartj�k, hogy l�gy b�rmilyen hatalmas, juss ak�r f�listeni magass�gokba, mindig akad egy, aki m�g n�lad is nagyobb hatalommal b�r... Igaznak t�n� meg�llap�t�s, milyen k�r, hogy t�ves! Xanathal, az �jt�nde Nagytan�cs frissen megv�lasztott f�m�gusa p�ld�ul azzal a bizonyoss�ggal vonulhatott v�gig Maxtelanal hamusz�n folyond�rral ben�tt, szikl�ba v�jt �rk�dsor�n, hogy var�zstud�sban egyetlen teremtm�ny sem vetekedhet vele sz�les e plan�t�n. Sem a felsz�nj�r�k csalfa, �s g�g�s teremtm�nyei, sem a v�gel�thatatlan m�lys�g s�t�t elfjei k�z�tt nem akadt p�rja. Xanathal energikusan l�pdelt, �s tudom�st sem vett a k�lvil�gr�l. A palota�r�k t�rdet, �s fejet hajtottak el�tte, �m � m�g csak len�z� pillant�s�val sem viszonozta a felt�tlen tisztelet e nyilv�nval� jel�t. Komor c�ltudatoss�ggal haladt, mint akit elfojtott indulat em�szt. Amerre elvonult a leveg� hull�mzani l�tsz�dott k�r�l�tte, pedig csak d�he vetett ily �nk�ntelen er�teret.

- �gy! Teh�t eld�ntetett! N�lk�lem hat�roztatok! - ki�ltotta, mihelyst a neh�z faajt�kat betasz�totta akarat�val. - A tisztelt nagytan�cs nem v�rta be a v�laszom! Csak egy napot k�rtem, csak egyetlen egyet!

Az �jt�nde f�rfi �gy �llt meg a terem k�zep�n, mint eleven v�dbesz�d, s a patk� alak� asztal m�g�tt megrezzentek a tan�cstagok. A m�gus k�rbefordult, �s sorra az �elfek szem�be n�zett. Csak kevesen voltak k�pesek dacolni t�zes pillant�s�val.

- Megmondtam nektek, hogy a jelen pillanata nem alkalmas! V�rnunk kellett volna a Jelre, ahogyan a Trixenthi J�slatban �rva vagyon. De neeem! A tisztelt nagytan�cs mit sem t�r�dik a szavammal! Hisz m�ris id�, t�r �s �let ur�nak hiszik magukat! Igen! Mindenhat�nak! Megadatott n�k�nk az es�ly, hogy t�nyleg �r�kk� �lj�nk, �s v�gleg megtagadjuk a hal�lt, de k�nnyelm� l�p�setek most kock�ra tette n�p�nk �r�ks�g�t!

A Nagytan�csot tizenh�t v�lasztott vezet� alkotta, de k�t hely �resen �llt. Xanathal an�lk�l is tudta, ki hi�nyzik, hogy sz�mba vette volna a megjelenteket. A V�nek nem m�ltatt�k v�laszra, az id�sebb f�m�gusok pedig od�ig vetemedtek, hogy egyenesen megmosolyogt�k. Egyik�k, a tan�cs egyetlen n� tagja, megemelkedet �lt�ben, �s invit�l�n az egyik �res sz�k fel� intett. Bar�ts�gos hangja bet�lt�tte a kupolaterem v�gtelenek l�tsz� magass�gait.

- Tedd el a d�h�t holnapra Kromhor, �s �lj le k�z�nk! Megl�sd, minden v�lasz megtal�lja majd a neki sz�nt k�rd�st hamar...

A m�gus sz�tt�rta kez�t, �s tehetetlen haragj�ban megbicsaklott hangja.

- H�t nem �rtitek? Az Egy�tt�ll�s csak holnap lesz! Leah hatalma csek�ly ugyan, de ma m�g ellen�llhat t�mad�sunknak! V�rnotok kellett volna, ahogyan k�rtem! Mi�rt nem hallgattatok r�m?!

- Nem csak b�szke fiaink tud�s�ra sz�m�thatunk e sorsd�nt� �r�n, Kromhor. Tan�csosaink sz�mosak, �s igen tekint�lyesek... - vette �t sz�t a Tan�cs legv�nebb tagja. - R�eum�eu ma �jjel v�gzetes csap�st m�r a zsarnokra. Foglyul ejtj�k, �s beb�rt�n�zz�k, ahogyan eltervezt�k azt. A Hal�l�r nem menek�lhet, �s elvessz�k, ami j�r nek�nk. Felesleges aggodalmad igaz�n nevets�gess� tesz t�ged, fiam... - folytatta a f�tan�csnok. Nem f�rasztotta mag�t azzal, hogy sz�ra nyissa sz�j�t, hangja valami m�d m�gis eljutott mindannyiukhoz.

- R�eum�eu elpusztul m�g ma, ahogyan ti is! Mire a nagy �r�ban lepereg a homok, a Csontarc� bossz�t �ll l�zad�sunk�rt, �s nem lesz, aki meg�ll�tsa seregeit! Akkor eml�kezzetek majd, ki nevets�ges, �s ki a megvetend�!

Xanathal nem v�rta be a v�laszt. Sarkon fordult, �s kiviharzott. Agy�ban felvillan� j�v�morzs�kk�nt k�vett�k egym�st a tervek, �s a m�dok, melyekkel csek�lyebb� tehetn� valahogy az elk�vetett hib�t, �m minden �tlete er�tlen k�szk�d�snek hatott a k�zelg� v�sz iszonyatos m�retei mellett. Sok mindent l�tott, �m saj�t j�v�je furcsam�d f�tyol m�g� rejt�z�tt.

Xanathal �ttekinthette a csatat�r minden szeglet�t a magaslatr�l, melyet nyers gr�nitb�l puszta akarat�val � maga emelt. Elapadhatatlannak v�lt tartal�kai azonban lassacsk�n kimer�l�re v�ltak, �s eg�szs�ges, fiatal test�t m�r csak kiszipolyozott, �sszefacsart gy�m�lcsh�jk�nt �rz�kelte. Nem volt b�szke mag�ra, ami�rt j�slata igaznak bizonyult, �s Leah k�ny�rtelen bossz�val s�jtott le �rul� gyermekeire. Mikor az �bred�s perceivel egy�tt meg�rkezett az iszonyat, �s az �jt�nd�k f�ldm�lyi v�rosa k�r�l tucatnyi helyen foszlott rongyoss� a val�s�g, hogy a K�rpit szakad�sain �t a T�lvil�g �t�klendezze az �l�holtak l�gi�it, a retteg�s els� pillanatait k�vet�en � is fel�lt�tte m�gi�t�l �tj�rt k�peny�t, �v�t, �s saruj�t. Felvette nagy erej� �kszereit, nyak�ba akasztotta �ben talizm�nj�t, �s sz�tlanul csatlakozott m�gust�rsaihoz. Tette, amit tennie kellett, nem harcolhatott sorsa ellen. Csup�n tekintete volt v�gtelen�l szomor�.

Az �jt�nde seregek felsorakoztak Maxtelanal falain�l �s m�g a katon�k az �id�k csatadalaival ajkukon v�rt�k be a neml�t iszonytat� sz�rnyeit, a f�m�gusok felfoghatatlan mennyis�gben sz�tt�k, csak sz�tt�k egyre a mana sz�lait. Miel�tt azonban az els� t�nde peng�k lecsaphattak volna az �l�holtakra, olyan dolog t�rt�nt, amire a Teremt�s �ta nem volt p�lda!

A fej�k felett h�z�d� boltozat hirtelen utat engedett a feket�n�l is feket�bb �rnek, hogy azt�n a hasad�kban felt�nj�k Leah holts�padt csontarca. A gigantikus Hal�lfej csak egyetlen sz�t mondott ki zsigereket szaggat� hangj�n: "�TKOZOTTAK!", azt�n visszah�z�dott t�ren, s id�n �t a l�tez�s isteni dimenzi�iba.

Az �jt�nd�k �sszeg�rnyedtek, v�rt k�ptek, �s �v�lt�ttek k�njukban, s a hatalomsz� nem k�m�lt meg sem b�lcs�j�ben s�r� gyermeket, sem v�rand�s any�t, sem ereje telj�ben l�v�, talpig v�rtben fesz�t� katon�t, sem pedig �rv�nyl� energiamez�kt�l �vezett f�m�gust. Az �tok egy pillanat alatt megfogant, �s mit �k orvul elvenni k�v�ntak Leah asztal�r�l, azt a gy�m�lcs�t megm�rgezve t�mte a sz�jukba most d�h�s patr�nusuk! F�lhalott� lettek mindah�nyan, azonnal, �s visszavonhatatlanul! Az elfek elsz�rnyedve tapasztalt�k, mint v�lik test�k fokozatosan l�giess�, mint csorog ki az �lni akar�s mindenek f�l� emelked� v�gya az ujjaik k�z�l, s lesz semmiv� mindaz, ami�rt ezred�veken �t k�zd�ttek... imm�r hi�ba...

Azt�n a horda felh�rg�tt, �s lerohanta a zavarodott elfeket. A hal�l adom�ny�t elvette t�l�k Uruk, �m a f�jdalom, �s a szenved�s �rzet�t meghagyta nekik. A sz�rnyek, szellemek, k�s�rtetek, �s a t�lvil�g m�s l�nyei kedv�kre lakm�rozhattak az �jt�nd�k esszenci�j�b�l, mert azok meghalni imm�r k�ptelenek voltak.

A m�gusok meg�rizt�k hatalmukat, �s var�zslataikkal sz�molatlanul osztott�k a pusztul�st, a Holt�r serege azonban nem l�tszott apadni. �r�kon, �s napokon �t �z�nl�ttek. Az �jt�nde var�zssz�v�k pedig h�siesen tartott�k Maxtelanal falait, �m v�g�l elgyeng�lt egyik�k, �s a v�d�k�r megrend�lt.

Csak egyetlen �r�t k�sett R�eum�eu, de mire �rnyg�lemjei �l�n a csatat�rre vonult, hogy csontt�, �s hamuv� porlassza Leah sereg�t, a b�szke falakb�l m�r csak romok maradtak. �szk�s, f�st�lg�, sav marta romok... �s egy alak. Egy szab�lyos gr�nitt�mb tetej�n �ll�, �rnytest� alak, aki k�dk�nnyeket hullajtott n�pe, �s v�rosa ut�n...

* * *

- K�meink jelent�se szerint meg�llapod�sunk els� fel�t m�ris teljes�tetted. Uram, Garmhuun kir�ly, igen el�gedett, haland� - mondta a csukly�s k�penybe burkol�zott l�ny. A sziszeg� hangokat hosszan elny�jtva besz�lt, �s eg�sz megjelen�se idegenszer� volt, b�r alig l�tszott bel�le valami. - Az �jt�nd�k botor m�don, a siker legcsek�lyebb rem�nye n�lk�l szeg�ltek szembe isten�kkel, �s d�lyf�s d�res�g�knek meg is fizett�k az �r�t. Itt az ideje, hogy r�t�rj�nk teh�t meg�llapod�sunk m�sik r�sz�re...

A fiatal f�rfi hanyag tart�ssal �llt az idegennel szemben. Ajka sark�ban f�lmosoly bujk�lt, �s a m�gustorony csalfa f�lhom�ly�ban m�r ett�l a kis fintort�l is m�rhetetlen�l gonosznak l�tszott.

- Itt van minden, amit �g�rtem, raskhiir. Tudd meg, �n sosem szegem meg adott szavam. Ebben a f�li�nsban urad mindent megtal�l majd. Az �jt�nd�k ege bealkonyult, �s v�gs� legy�z�s�k kulcs�t ezzel a trakuun kez�be adom - mondta, azzal �tadta a vastag, nagy m�ret� k�nyvet. Ahogy a l�ny �rte ny�lt, el�bukkant pikkelyes mancsa, de egy szempillant�s m�lva m�r �jra a k�peny�be rejtette azt a f�li�nssal egy�tt.

- Ebben mindent le�rtam a drakolderekr�l, amit csak tudok, �s mit r�luk csak tudni �rdemes...

A rakshiirnak hirtelen nagyon siet�ss� v�lt a t�voz�s. Hangja s�rget�re v�ltott, viselked�se pedig t�relmetlens�gr�l �rulkodott.

- Biztos�thatlak, var�zsl�, a Fens�ges Garmhuun is mindig �llja a szav�t. - mondta, azzal a m�gus kiny�jtott tenyer�be pottyantotta a k�l�n�s krist�lyt, �s be sem v�rva a v�laszt, elteleport�lt.

A leveg� furcs�n megs�r�s�d�tt, a t�r pedig saj�t mag�b�l kifordulni l�tszott, mikor a m�gus kiragadta a tornyot a jelenb�l. Var�zslat�val id�tlens�gbe tasz�totta lakhely�t, �s �gy titk�t, kincs�t, s vele �lete �rtelm�t megk�zel�thetetlen biztons�gba helyezte. Nyugalomra volt sz�ks�ge a krist�ly tanulm�nyoz�s�hoz. Amint az ige megfogant, �s a torony helyzete stabiliz�l�dott v�gre, Nord f�lt� gonddal illesztette a ZAN-t a h�roml�b� �llv�ny cs�cs�ba.